Egy farkas özvegye: Egy farkas özvegye

Kóstoló

Egy boldogan élő család.
Egy rossz irány.
Egy talált lövés.
"Összecsuklom a barlang előtt, az összes erőm elpárolog, és lassan vissza változok. Érzem a föld hideg szelét, ami lassan körül ölel, majd két apró mancs érintését érzem a bőrömön, ami mellé halk nyüszögés társul, s végül egy erős kar emel fel a földről, mielőtt elsötétül előttem a világ. "Ne add fel!" Ez az utolsó amire emlékszem, mielőtt elnyelt volna a sötétség.
Egy rossz álom, amiben együtt járjunk az erdőt kéz a kézben, békében, távol a vadászoktól és a fájdalomtól. Együtt nevetünk, együtt iszunk a patak csobogó vizéből, együtt vadászunk az életben maradásért. De ez csak egy álom.
Napokkal később ébredek csak fel a vackomban a kölykeim meleg óvó teste mellett. Árvák lettek apjuk, és egyben a falkavezérünk is halott, egymásra vagyunk utalva. Nekem pedig nem jár más az eszembe, minthogy eltakarítsam az élők sorából azt az embert, aki elvette a kedvesem életét."

Egy farkas özvegye

Egy farkas özvegye

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése